Rend

A Kalocsai Iskolanővérek szerzetének rövid története

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek szerzetének gyökerei a XVI. Századi Franciaországba nyúlnak vissza. 1597 karácsonyán Fourier Péter és Le Clerc Alix alapította meg az új női szerzetesközösséget a szegény gyermekek ingyenes oktatására. Hamarosan más európai országban, így Német- és Csehországban is megjelent az új szerzetesrend. Magyarországra az első szerzetesnők 1860-ban Horazdiowitzból érkeztek, Kunszt József kalocsai érsek felkérésére.

József a szegény gyermekek ingyenes oktatását bízta a Franz Mária Terézia tisztelendő anya vezetésével érkezett nővérekre. Kalocsán teljesen kész zárda, templom és iskola várta őket. Mivel Csehországba visszatérésük a német anyanyelvűek elleni mozgalom következtében lehetetlenné vált, Kalocsa önálló anyaház lett. A hazai viszonyokhoz a rend gyorsan alkalmazkodott, a társulat látványos fejlődésnek indult. 1907 februárjában kapták meg a végleges pápai jóváhagyást. Valamennyi intézetükben a nemzet fiataljainak nevelésével és oktatásával foglalkoztak, de nemcsak iskolai keretek között. Elemi és polgári iskolák, tanítók- és óvóképzők, tanárképző intézetek fenntartása mellett árvaházak és papnevelő intézet háztartás vezetését, hadiárvák gondozását is végezték.

A rend világi megpróbáltatásai az első világháborúval kezdődtek, az 1918-as őszirózsás forradalommal és Tanácsköztársasággal, majd az új nemzetállamok (Szerbia, Románia, Csehszlovákia) és Ausztria területi igényeit kielégítő trianoni békediktátummal folytatódtak. Az első világháború időszakában óvodáik és iskoláik egy részét hadicélokra vették igénybe, ellehetetlenítve azok működését. A Károlyi kormány alatt és az 1919-es kommün idején a novíciákat a biztonságuk érdekében - bizonytalan időre családjukhoz vagy rokonaikhoz bocsátották. Az új hatalom a rend ingatlanjait lefoglalta, a gondozott árvákat és a nővéreket házaikból (Hajós, Kiskunfélegyháza) kiutasította. A szerb hatóságok még a trianoni békekötést megelőzően a délvidéki (Futak, Mohol, Péterréve, Zombor) zárdákat, iskolákat, árvaházakat teljes felszerelésükkel elkobozták. A gondozottakat szerb intézményekben helyezték el, a nővéreket pedig szélnek eresztették. Hasonló dolgok történtek az elcsatolt felvidéki intézményekben Alsókorompán, Bélabányán, Vágújhelyen is. A súlyos politikai viszonyok és az utánpótlás hiánya miatt 1927-ben a rend házait feloszlatták Csehszlovákiában.

1926-ban a rend meghívást kapott Kínába. Az első 10 főből álló csoportot még néhány négy-öt főből álló csoport követte. A megalapított kínai misszió, a kínai történelem vérzivataros korszakait átvészelve, még ma is működik. Jelenlegi létszámuk 100-on felüli. A második világháború után, 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor 70 helyen szűnt meg működésük, és 12500 diák előtt záródtak be a kolostoriskolák kapui.

1989 szeptemberében a Művelődési Minisztérium nyilvántartásba vette a rendet, s ezzel újra megkezdődött áldásos tevékenységük a magyar oktatásban. Részletekben visszakapták házaik egy részét, és azonnal munkához láttak. Az eltelt néhány esztendő alatt óvodákat, általános iskolákat, gimnáziumokat, szakképző intézeteket, kollégiumokat alapítottak. A budapesti felsőoktatási kollégium 1990-ben nyílt meg.